Ugye Pozsonyból mentem volna vissza Londonba, jan 8.-án 22:30-kor indult volna a gép. A D.-vel mentem mert még úgy voltak meg a jegyek előre...... D. faterja vitt fel minket Pozsonyba, engem Győrbe felvettek. győrbe még egy 2 órára összefutottam a Bazsival, Szekyvel, meg a Lacikával.... :) nem azzal :)!!!!
Minden simán ment időben megérkeztünk a reptérre, lemértem előre a bőröndöket jól pakoltam e itthon, minden smakkolt. D. faterjáék elindultak haza, mivel másnap dolgozni kellett, és a gép elég későn indult.
Ki is írták a gépet hol kell bechekkolni, fel is adtam jó helyezkedésemnek köszönhetően 3.nak a nagybőröndömet. Majd elmetem a kézipoggyászt is leellenőriztetni, ott akadtam el. Ugyanezzel a légitársasággal jöttem haza, és akkor még nem számított a laptoptáska külön táskának.
Na mindegy a bejárat előtt megkért minket a biztonsági személyzet hogy a 4 táskánkból csináljunk 2őt, vagy ha nem lehetsége akkor adjuk fel valamelyiket.
Na itt kezdődtek a bajok!!!!!
A kisbőröndöm már így is fullon volt, egy kisegér sem fért volna bele, de én a laptopomat nagynehezen beleraktam, a D. ült a tetején én meg húztam be a cipzárt. Addig nem is volt gond még a cipzár nem szakadt ketté az egész bőröndön....
Egy óra a kapuk zárásáig...
Ezek után csak egy lehetőség volt fel kell adni azt a bőröndöt is, a laptoptáskám meg viszem kézipoggyásznak, de a cipzár halott. Nem gond megoldom gondoltam magamban, befóliáztatom a bőröndöt és akkor nem lesz probléma a cipzárral.
Na pozsonyba már nem lehetett fóliáztatni, mivel pont elfogyott a fólia meg az emberke aki csinálta volna rég hazament, na ott már a para dolgozott rendesen.
Megpróbáltam befűzni a chekkolós csajszit, de nem sok sikerrel jártam, így nem adhatom fel, és nem is vihetem fel...
Ekkor már D faterja visszafordult magyarórszágról, mert egy olyn lehetőséget is kitaláltam, hogy otthagyom a bőröndömet és majd a d faterjáék felveszik, de nem értek volna vissza időben, és a reptéren sem találtam senkit aki vigyáztott volna a cuccra addig, így az utolsó pillanatban visszahozattam a repülőgépről a nagybőröndömet, és nem repültünk.
Akkor döbbentem rá hogy ez nem én akartam így hanem a sors, és ez biztos azért volt mert a D-vel mentem volna ki. Nagyon szar volt amúgy újra látni, ezért hazafelé vezető úton mondtam neki hogy én teljesen megszüntetem vele a kapcsoltot, ne is keressen, ne is írjon, ez így nekem könnyebb. És nem megyek vele vissza Londonba, majd külön úgy hogy nem is tudom hol van mit csinál....
Faterja még visszahozott Győrbe, és szerencsére Bazsi befogadott!!!! Nagy búfelejtésben megnyitottunk egy jóféle piát, köszi Gerzsi, ja meg Attila!
Nem tudom mikor megyek még vissza, most jött ki a szenvedésem, és úgy érzem ha kinn lennék csak befordulnék az itthoni barátaim nélkül, akik tudják hogy ténylegesen mi is a helyzet!
Az biztos egy kicsit meg kell még erősödnöm, a nyelvsulival tuti lemaradok, de inkább mint kinn szenvedjek egyedül, én így vagyok vele. Várom a véleményeket, mert tényleg nem tudom mit tegyek!!!!
